ISO? Púp a hátamon! Lehet, hogy elrontottam valamit?

ISO? Egy púp a hátamon! Lehet, hogy elrontottam valamit? 4. rész: A Tanúsítók felelőssége

2016-04-28

Az eddig bejegyzésekben kitárgyaltam a vezetőség és a tanácsadók felelősségét. Most jutottunk el ahhoz a témához, amiről a legkevesebbet szoktak beszélni: a tanúsítók felelősségéhez. Mintha íratlan szabály lenne kishazánkban, hogy ez tabu téma, amiről nem kell beszélni. Pedig igen is kell, hiszen a tanúsítók, az auditorok felelősek azért, hogy a rosszul működő rendszerek is tanúsítottak, hogy az ilyen rendszert működtető cég levélpapírján meg ott virít a tanúsított rendszert igazoló tanúsítási jel, embléma.

iso-9001-certification

Hoppá! Hogy is van ez?

 

A válasz egyszerű és kézenfekvő: a tanúsítás is egy piac, ahol több, egymással konkuráló cég van jelen. Ezek versenyeznek egymással, leginkább sajnos, árban és nem a szolgáltatás minőségében (tisztelet a kivételnek). Alacsonyabb árat, pedig csak alacsonyabb minőségű szolgáltatással lehet elérni. Például a végletekig levitt, kicsontozott auditnap számmal, költségekkel. Így aztán már az is előfordul, hogy az auditor már azt a minimális időt sem tudja a cégnél eltölteni, ami szükséges lenne a megfelelő minőségű munka elvégzéséhez.

Sok cég pedig sportot űz abból, hogy árversenyre kényszeríti a tanúsító cégeket, és az nyer, aki a legolcsóbb ajánlatot adja. Sajnos ezek a cégek azt már nem nézik, hogy mit veszítenek az üzleten. Pedig sokat: a szakértelmet, hasznos és kamatoztatható ötleteket, fejlesztési lehetőségeket. Persze egyik tanúsító szervezet sem akar ügyfelet veszíteni azért, mert az auditora túl „szigorú”. Mert az üzlet az üzlet és a tanúsító szervezetek is profit orientált vállalkozások. Minden ügyfél számít, akihez egyes tanúsító szervezet foggal – körömmel ragaszkodnak. És az ügyfél megtartása érdekében hajlandóak kompromisszumokra. Erős kompromisszumokra. Közben csorbul a szakmaiság? Persze, de nő az ügyfél kör, a bevétel (rövid távon). Ezek pedig sokkal fontosabb mutatószámok a tanúsító szervezetek vezetőségének, nem is beszélve a tulajdonosi körről.

Pedig ez egy meglehetősen rövid távú és hosszabb távon biztos, hogy nem kifizetődő stratégia. Sem az auditált szervezetnek, sem a tanúsító szervezetnek. Mert – szerintem – nem az a jó auditor, aki megérkezik tíz órakor, beül kávézni a főnökkel délig, majd elmegy egy „üzleti ebédre” a főnökkel, és elmondja, hogy minden rendben működik, végül – mint a jól végezte dolgát – távozik. Hanem az, aki végig nézi a folyamatokat, elemzi és értékeli azokat. Elmondja, hogy mi működik jól, és mi kevésbé. Elmondja, hogy hol lát homokszemet a gépezetben, amit ha kitisztítunk nem fognak annyira csikorogni a folyamataink, hanem olajozottan, hatékonyan fognak működni. Az auditori kritikától nem szabad megijedni, sőt, követelni kell azt! Az auditált fél azért fizet a tanúsítós szervezetnek, hogy véleményt mondjon a cégműködéséről és rámutasson azokra a pontokra, ahol lehet, vagy muszáj fejlődni. Egy auditnak akkor van hozzáadott értéke, ha az auditált fél kapott valamiféle fejlesztési javaslatot, útmutatást a fejlesztendő területekről. Ez szolgálja az auditált fél érdekeit és nem a „minden rendben van” típusú auditok. Ha ezt megkapja azt auditált fél és élni is tud a felvetésekkel, az ötletekkel, akkor kialakul egy kölcsönösen előnyös viszony az auditált fél és a tanúsított szervezet között! Ennek kialakítására kell törekedni mindkét félnek!

 

Sajnos manapság már a tanúsítványok is elértéktelenednek, mivel sok tanúsító szervezet nem megfelelő minőségű szolgáltatást nyújt. Ennek következtében olyan cégeknek is van tanúsítványa, amik nem érdemelnék meg azt. Ez pedig egyenesen ahhoz vezet, hogy a tanúsítvány már nem látja el eredeti funkcióját, vagyis azt, hogy igazolja, hogy a tanúsított cég megfelelően és megbízhatóan működik, lehet rá számítani, érdemes vele üzletet kötni. Ezek folyamatok, sajnos, öngerjesztőek, vagyis, ahogy egyre kevesebbet ér a tanúsítvány, úgy egyre kevesebb cégnek van szüksége rá, vagyis egyre csökken a tanúsító szervezetk ügyfél köre és így bevétele. A tanúsító szervezetek egyre nagyobb kompromisszumokat tesznek az ügyfél megtartására és ezek a kompromisszumok tovább erodálják a tanúsítvány értékét. Ki út? Csak a hosszú távon való gondolkodás, ahol a tanúsító szervezet megpróbálja kiépíteni az előző fejezetben leírt kölcsönösen előnyös üzleti kapcsolatait a tanúsított szervezetnek és megpróbál kiváló szakembereket küldeni az auditra, akik képesek észrevételeikkel, ötleteikkel, fejlesztési javaslataikkal olyan hozzáadott értéke adni az audithoz, amit az ügyfél kamatoztathat.

Kapcsolódó cikkek: