ISO? Púp a hátamon! Lehet, hogy elrontottam valamit?

ISO? Egy púp a hátamon! Lehet, hogy elrontottam valamit? 3. rész: A tanácsadó szerepe, felelőssége

2016-04-28

Az előző bejegyzésemben azt írtam, hogy egy rendszer rossz bevezetésének alapvetően három oka van:

  1. nincs meg a vezetői elkötelezettség,
  2. nem jó tanácsadót választottatok,
  3. nem jó tanúsító szervezetet választottatok.

Ebből kiveséztük az első okot, most lássuk a másodikat.

consultant

Nemrég halottam egy velős mondatot a tanácsadókról: ha kishazánkban elhajítasz egy követ bármely irányban, tuti biztos, hogy legalább egy cégirányítással foglalkozó tanácsadót eltalálsz. Én ezt nem hiszem: maximum olyan embert találhatsz el azzal az eldobott malomkővel, aki azt állítja magáról, hogy ő tanácsadó. Felkészült, képzett, tapasztalt tanácsadót azért már nem olyan egyszerű találni. Kóklert annál inkább!

 

Miért építenek ki a tanácsadók rosszul működő rendszereket?

 

Egyrészt azért, mert nem értenek hozzá. Nem tanulták ezt a szakmát, csak rajtuk maradt, mint tehénen a gatya. Sokan közülük egy cégnél átéltek rendszerépítést, és már úgy gondolják, hogy értenek hozzá. Na, őket nevezem én kóklernek. Ők azok, akik sablon módszerekkel dolgoznak. Hozzák a sablon dokumentációt és ezt erőltetik rá a cégre. A cég kap egy dokumentumkupacot, hogy „na, ez az ISO szabályzat! Ezt kell betartani!”. Jó esetben, azért átírják a fejlécben a cégnevét. És ennyi, semmi több. Nincs folyamat térképezés, elemzés, kritikus pontkeresés, cégre szabott szabályzások, oktatások. Félre értés ne essék: én nem az eljárás minták használata ellen vagyok. Kétségtelen, hogy vannak olyan jellegű minőségirányítási folyamatok, mozzanatok, amelyek univerzálisak, hasonlóan működhetnek különböző profilú cégeknél. Ilyen a belső audit, a vezetőségi átvizsgálás, stb. De könyörgöm: ne húzzunk már rá egy 16 oldalas dokumentumkezelő szabályzást egy kétfős cégre!! Az ilyen „rendszertől” zavarodik meg a cég, aki próbálja azt alkalmazni és áll égnek az auditor haja (már akinek van).

Azért pár mondat erejéig had kelljek a tanácsadók védelmére is: ők is a tanácsadói piacról, a piacból élnek. Ennek pedig egyik törvénye: mindig azt add, amit a vevőd kér, elvár. Ha a felkészítendő cég vezetőségének az a fontos, hogy olcsón és gyorsan kerüljön kiépítésre a rendszer (lásd a vezetőségnél leírtakat), akkor a vezetőség már eleve csak az ilyen szolgáltatást nyújtó céggel tárgyal, vagy a tanácsadó is követi az ár/érték arányt és nem fog többet nyújtani (pedig lehet, hogy tudna!!), mint amennyiért megfizetik.

Pedig a jó tanácsadótól lehetne mit tanulni! Lehetne tanulni folyamathatékonyság elemzést, értékelést, gyártástervezést, probléma elemzési és megoldási módszereket, motivációs módszereket, stb. Ehhez azonban képzett, sokat tapasztalt tanácsadót kell választani és megfizetni. Sok cégvezető ablakon kidobott pénznek tekinti a tanácsadónak kifizetett pénzeket. Ez így is van abban az esetben, ha a tanácsadó nem tud jó ötletekkel, hatékony módszerekkel előrukkolni. Viszont busásan megtérülnek a cégnél a jó, a hatékonyság növelését ösztönző módszerek bevezetése! Erre érdemes áldozni.

 

Ja és még valami! Nem érdemes fizetni akkor sem, ha úgy sem fogadjuk meg a tanácsadó szavait. Sok olyan cégvezetővel találkoztam, aki szerint nála senki sem ért jobban a cégéhez, nehogy már valaki beleszóljon, abba, hogy ő hogyan vezesse a cégét. Az ilyen vezető nem hajlandó elfogadni új gondolatokat, ötleteket. Sok esetben nincs is ezzel gond, addig, amíg fut az üzlet. De amint valami probléma van, akkor azt már nagyon kevesen tudják megfelelően kezelni. Ilyenkor sokan próbálnak meg tanácsadót keresni, hogy segítsen megoldani a problémát, de nagyon gyakran ez már túl késő.

 

Hogy ki a jó tanácsadó? Aki szaktudással, szakértelemmel, több éves tapasztalattal és referenciákkal rendelkezik. Érdemes egy kicsit körbe nézni a tanácsadói piacon, utána érdeklődni, kérdezni a tanácsadó munkájával, eredményességével kapcsolatosan. Esetleg érdemes egy személyes elbeszélgetésre elhívni, hogy az ő cégvezetési felfogása mennyire egyezik meg a miénkkel, a mi vezetőségünk felfogásával. Persze, az is fontos, hogy mennyit szeretne számlázni a szolgáltatásaiért, de nem szabad, hogy ez az egyetlen paraméter vezérelje a kiválasztást.

 

Összefoglalva: érdemes tanácsadók tanácsait kikérni, ha úgy gondoljuk, hogy a mi fegyvertárunk már kimerült, nincsenek új ötleteink a cégfejlesztéséhez, a folyamatok fejlesztéséhez, a piaci pozíciónk erősítéséhez. De csak akkor tegyük ezt, ha hajlandóak vagyunk a segítséget elfogadni, a tanácsadóval együtt dolgozni és azt megfizetni. A tanácsadó fizetésén nem érdemes spórolni!

Kapcsolódó cikkek: