ISO? Púp a hátamon! Lehet, hogy elrontottam valamit?

ISO? Egy púp a hátamon! Lehet, hogy elrontottam valamit? 2. rész: A vezetőség felelőssége

2016-04-28

Az előző bejegyzésemben arról írtam, hogy egy rossz ISO rendszer bevezetésének három lehetséges oka van: a saját vezetőség, a tanácsadó és a tanúsító szervezet. A következő bejegyzésekben arra keresem a választ, hogy mit lehet tenni. Hát akkor lássunk neki!

 

Mielőtt neki esnénk elemezgetni a külső okokat, először érdemes saját házunk előtt sepregetni és felmérni: mi magunk mennyiben járultunk hozzá a kialakult helyzethez?

„Egyedül nem megy, egyedül nem megy”- énekelte anno Hofi. És igaza van/volt (ebben is).

Egy vállalatirányítási rendszert (legyen az minőség-, környezet-, munkabiztonsági-, információbiztonsági-, energiagazdálkodási irányítási rendszer) nem lehet a vezetőség nélkül kialakítani, hatékonyan működtetni. A vezetőség legnagyobb hibájának az érdektelenséget tartom. Egész egyszerűen nem érdekli őket a rendszer, annak működése, a működésből származó előnyök (valószínűleg nem is hallott róla, hogy van ilyen). Őket semmi más nem érdekli csak a tanúsítvány. Legyen tanúsítvány, mert az kell. Mert jól néz ki a falon, mert jót tesz a cég image-ének, mert a vevő megköveteli, mert csak így tudunk indulni egyes pályázatokon, közbeszerzési tendereken. A rendszer kiépítésében nem kíván részt venni, maximum addig, míg kijelöli a felelőst (a minőségirányítási vezetőt), és aláírja a szerződést a tanácsadóval. A többit rábízza e két személyre. Óriási hibát követ el az ilyen vezetőség, mert ismeri fel, hogy egy lehetőséget szalaszt el arra, hogy cégét a hatékonyabban működtesse és ez által a piaci pozícióit erősítse, növelje. Az én szememben ez a legnagyobb hiba, amit egy vezetőség elkövethet.

 

A vezetői érdektelenség legalapvetőbb megnyilvánulási formája, hogy nem vesz részt a rendszer kiépítésében, de még a szükséges erőforrásokat sem biztosítja. Például nem is meri fel a rendszer(ek) irányításáért felelős vezető fontosságát. Pedig ennek a vezetőre igen jelentős szerep hárul a rendszer kiépítésében és működtetésében (a cég későbbi működésének és – áttételesen – jövőjének meghatározásában. Neki kell összefognia a rendszer kiépítési és működtetési folyamatait, neki kell legjobban ismernie a cég működését, a szabályzásban foglaltakat. Komoly, felelősség teljes munka, ami némi képzettséget és hatáskört igényel. Ennek megfelelően néhány helyen a titkárnőt bízzák meg a feladat ellátására! És ez nem vicc, hanem tény!! Mondván: az ISO úgy is főleg adminisztratív, papírmunka, amihez a legjobban a titkárnő ért. Így, sajnos, nem a legmegfelelőbb személy került kiválasztásra, aki sem kvalitásaiban, sem a hatáskörben nem felel meg az e munkakörből fakadó elvárásoknak.

 

Mit lehet ilyen helyzetben tenni?

 

Ilyen esetben egyetlen lehetőség van: meg kell győzni a vezetőséget, hogy igen is lehet hatékonyabban működni, igen is van értelme az ISO-nak, mert annak hatékony működése egy fajta biztosíték a cég tervszerű, és folyamatos fejlődésére. Meg kell győzni a menedzsmentet arról, hogy ha már úgy is kell nekünk ez az ISO, akkor próbáljunk belőle profitálni! Ha ez sikerül, akkor már a sikerhez vezető út felét megtetted. Ha nem sikerül? Akkor nem érdemes erőltetni a dolgot, mert ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Félre ne értsen senki: nem állítom azt, hogy az ISO rendszerek nélkül nem lehet céget vezetni, egy cég nem lehet hatékony. De! Lehet, ha a cégvezető kiváló érzékekkel és adottságokkal rendelkezik, hogy az adott pillanatban mindig a legmegfelelőbb döntést hozza. Vannak ilyen cégvezetők, és vannak olyan cégek, akik így is jól prosperálnak. De a többség nem ilyen. Márpedig ha nem ilyen, akkor szüksége van egy „segédeszközre”, ami kiegészítheti a cégvezetés hiányzó adottságait, amire támaszkodhatunk a döntéseinek meghozatala során. Az ISO pedig nem más, mint egy ilyen segédeszköz, ami például háttéradatokat tud szolgálni egy döntés meghozatalához.

Kapcsolódó cikkek: